A Mágia olyan Tudomány és Művészet, amely az Akarattal összhangban változást hoz létre.
A Mágia abszolút célja az ember ráébresztése saját spirituállis- és szellemi valóságára és annak kiterjesztése a teljesség felé. Mint olyan, módszert kínál az ember magasabb dimenzióinak elérésére. Ezen paxis elsődleges részét a hermetikus hagyomány ezoterikus rendszerei képezik, melyek olyan univerzális redszerek, amelyek felfedik az ember rejtett képességeit és rávilágítanak a világ rejtett összefüggéseire. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól-kinyitnak bizonyos mágikus “kapukat”. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati – tereket illetően. A fokozatos beavatási rendszereken alapuló hermetikus (mágikus-) praxis az a módszer, mely lehetővé teszi a mágikus redszerek által feltáruló tudás – tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. A Mágia az igazság kutatása – az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi – tökélesesség megvalósításának tudománya.
A mágia is fontos szerepet kap a wicca követői életben, azonban mindig észben tartják a Háromszoros Törvényt, ami magába foglalja, hogy amit teszünk, azt visszakapjuk háromszorosan, legyen az jó vagy akár rossz tett, ezért csak fehér mágiát használnak. Ha olyan varázslatot végzünk, amivel mások szabad akaratát befolyásoljuk a tudta és engedélye nélkül, az már nem a fehér mágiához tartozik. Mindig, minden esetben tartsuk tiszteletben mások szabad akaratát! Említettem, hogy mindent visszakapunk a karma törvénye szerint, azonban változó minőségben. Nem biztos, hogy attól a személytől érkezik vissza, akivel jót vagy rosszat tettünk, más formában is visszatérhet ránk tetteik következménye.
Varázskör
A kör először is egy kiterjedéssel rendelkező pont, részesül annak tökéletességéből. Így a pontnak és a körnek közös szimbolikus sajátosságaik vannak: tökéletesség, egyszerűség, a megosztottság és különbségtétel hiánya… Ha már nem az ősi pont rejtett tökéletességeit szimbolizálja, a kör jelképezheti a teremtett határokat is, másképpen fogalmazva, a világot, ahogyan elválik princípiumától.
A kör az égi ciklusok jelképe is, nevezetesen a bolygók körforgásáé, a zodiákus által jelképezett éves ciklusé. Az expanzív tendenciát jellemzi. Következésképpen a harmónia jelképe, és ez az oka annak, hogy az építészeti szabályok gyakran a kör felosztásán alapulnak.
A mágikus körnek az őskortól kezdve szerepe van a varázslatokban. A néphit mágikus gyakorlatában szerepet kapó bekerítés, körüljárás, körülfutás eredetileg azon az analógiás elgondoláson alapszik, hogy valamit, valakit a veszély elől el kell zárni; vagy éppen ellenkezőleg, valamely „rontó” lényt, tárgyat kell bezárni, hogy ne fejthesse ki hatását. A ház vagy a falu rontástól, járványtól, természetfeletti lényektől való védelmében, a tűzvész elhárításában, féregűzésben világos volt az eredeti hiedelemtartalom; a gyógyászatban alkalmazott kerekítés már inkább csak sztereotip, „hatásfokozó” eleme a gyógyító eljárásoknak.
A katolikus egyház körmenetei ugyancsak a fenti elven alapultak: egy bekerített terület (templom, község, szántóföld) megszentelése által a bekerített hely – a rossz kizárásával – áldást nyer.
A körhúzás másik alapjelentése a helyfoglalás. A bekerített hely a saját, védett, „szent hely”. Ilyen helyfoglaló, „szent hely-alapító” – és gonoszt kizáró – jelentése volt a körhúzásnak az avatási rítusokban, például az átmeneti rítusok „új élet” kezdetét szimbolizáló elemeiben. Megjelenik a körhúzás e szerepben a túlvilággal kapcsolatot teremtő rítusokban is: a keresztútra húzott körből vagy a ház körülfutásával, templom körüljárásával jósolnak, „lesik ki” a halottakat.
A kelta világban a körnek mágikus szerepe és értéke van. Cuchulainn belevés egy feliratot ogam (óír) betűkkel egy fakörbe (amelyet egy meghajlított tölgyfaágból készített), hogy így állítsa meg az ír sereget, amely elárasztotta Ulstert. A kört egy oszlopra rögzítették, és a felirat felszólít mindenkit, aki olvassa, ne haladjon tovább anélkül, hogy elfogadná az egyéni küzdelmet. A kör tehát egy áthághatatlan mágikus határt jelképez.
A hermetikus mágiában a kör az a hely, ahol a mágikus munka folyik. Ez a gyakorlatban lehet földre húzott kör, lehet templom, körgyűrű, vagy a levegőbe húzott, képzelt kör, vagy bármely erre a célra kijelölt hely. Némely esetben a kört speciálisan egy munkához készítik el, azután zárják, míg más esetekben (pl. templom) az épületet felszentelik, és az épületen belüli területet úgy kezelik, mintha hosszú időre nyitott körré vált volna.
A kör az első fontos, mágikus korlát: olyan területet jelöl ki, ahol a mágikus munka fog lefolyni. A mágus megkísérel mindent uralni, ami a körön (a korláton) belül zajlik, ezért kevéssé praktikus túl nagy átmérőjű kört alkalmazni. A kör jelzi a határt a világ maradék része (mely normálisan folytatja folyását) és a mágikus űr között, ahol a dolgok “nem normálisan” fognak folyni.
A kör lehet egy jelzés a földön, vagy egy, a pálcával vagy a karddal a levegőben meghúzott erővonal. Az egyszerű, energiával húzott varázskörök mellett léteznek a régi grimoire-okban közkedvelt, bonyolultabb körök is, okkult szimbólumokkal és héber istennevekkel. Ezeket külön felfestik vagy felrajzolják a rituálé helyszínén. Kabbalisztikus körök esetén sokszor két kör szerepel, a belső kört 72 mezőre osztva 1-1 géniusz neve kerül mindegyik részbe. Felírás közben ki kell ejteni a neveiket is, megidézve erejüket.
A kör a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt szimbolizálja, vagyis a tökéletes embert – a mágust, aki a körben áll. Jelzi a kezdetet és a véget, az Alfát és az Omegát, a végtelent, istent. Mágikus kört rajzolni annyit tesz, mint a tökéletességet szimbólumba önteni. A mágikus körben állás a tudatnak az egységhez való kapcsolódása. A körben álló mágus maga is isten saját univerzuma (a kör belseje) szempontjából, mely fölött teljes uralmat gyakorol.
A salamoni mágiában a kör sugara 9 láb, Wicca körök esetén 4,5 láb. “Ha megvan a megfelelő hely, vedd a Művészet Sarlóját, vagy Szablyáját, vagy egy Boszorkány Athame-t, amennyiben hozzá tudsz jutni, és szúrd a középpontba. Majd végy egy kötelet – s jól teszed, ha kihúzod – és négy és fél lábnyi távolságra a Szerszám körül jelöld ki vele a kör szélét, minek meghúzására vagy a kard vagy a fekete markolatú kés használandó…” – rendelkezik erről a gardneriánus Árnyak Könyve.
A kör védelem, mely mindkét irányba működik. Egyfelől védi a körön belül folyó munkát a külvilág hatásaitól, másfelől a külvilágot óvja mindattól, ami a körön belül történik.
Az oltalmazó kör az egyén számára a gyűrű, karkötő, lánc, öv, korona formáját ölti. A talizmán erejű gyűrű, az amulett-gyűrű, a mágikus kör, melyet az ujjakon hordanak, már az ókor óta használatosak minden népnél; a cselekvő azonnali védelmét erősítik a legérzékenyebb pontokon: a kéz ujjain. Ezek az ujjak a mágikus fluidum kibocsátásának és felfogásának természetes eszközei, tehát igen sebezhetők.
Ezek a körök nem egyszerűen díszei a testnek, hanem a stabilizátor szerepét töltik be, fenntartva a kohéziót a lélek és a test között… Valószínűleg ez a szimbolika magyarázza, hogy az ókori harcosok miért hordtak olyan sok karkötőt. Elképzelhető, hogy mindenkitől kaptak egyet, aki szerette volna épségben, jó állapotban viszontlátni őket, a lelket kellőképpen a testhez szögezve.
A szimbólumnak ez az értéke magyarázza, hogy a gyűrűket és karkötőket leveszik azokról, vagy megtiltják nekik a viselését, akiknek a lelke elillanhat, mint a halottaké, vagy az istenség felé emelkedhet, mint a misztikusoké.
A druidák a mágikus erő ébredését a Sárkány Szemének kinyílásához hasonlították. Úgy tartották, a Föld a sárkány teste. Ennek “érhálózatán”, pontosabban a vonalak csomópontjain épültek a kőkörök, szentélyek és a különféle népek által használt nagy erőközpontok. Ezek a helyek a Föld, vagyis a Sárkány testének csakrái és akupunktúrás pontjai. A szentélyek álló kövei, a hegyekhez, templomokhoz, piramisokhoz hasonlóan begyűjtik és vezetik a kozmikus energiákat.
A sárkány testének erővonalai, vagyis a földi energia szimbólumai a kígyók voltak. A kígyó igen ellentmondásos szereplője az egyes mitológiáknak. Testének formája kiegyenesedve megfelel a világfának és az őstengelynek, összetekeredve a spirálnak. Az összetekeredett kígyó az élet forrásaként női szimbólum, az anyaméh ősi forrása.
A mágia eszközei
Számtalan olyan kulcsfontosságú eszköz létezik, melyekre gyakran szükség lehet a mágikus rítusok során. Ezek különböző elemi erőket és tulajdonságokat képviselnek, s elemi fegyvereknek nevezik őket annak ellenére, hogy tényleges harcban általában nem használatosak.
1. Az oltár
A boszorkányok számára az oltár isten és az erő helye. A szertartások, varázslatok alatt az oltár kulcsfontosságú szerepet játszik, mert rajta végzik a különböző műveleteket, éppen azt, ami az adott szertartáshoz/varázsláshoz szükséges. Az oltár bármi lehet, egy kisszekrény, egy doboz, vagy akármi, amire elfér az, aminek el kell férnie. És akkor felmerül a kérdés, hogy mi kerül az oltárra? Először is a legfontosabb jelkép, a pentagram. Aztán a 4 elem jelképei, tehát a föld, a levegő, a tűz és a víz elemé. Ezeknek meg van a maga helyük az oltáron. Az oltáron északra kerül a föld elem jelképe, erre a célra alkalmas egy tál só. Keletre a levegő elem jelképe, ide kerülhet füstölő, vagy akár toll is. Délre a tűzé, ami rendszerint egy gyertya szokott lenni, és legvégül nyugatra a vízé, ami nemes egyszerűséggel egy kis víz. Ezek mellé kerül az oltárra egy külön úgynevezett világosító 
gyertya. Díszítheted az oltárodat az Isten és az Istennőt ábrázoló képekkel, szobrokkal, rajzokkal, de tehetsz virágot is az oltárra. Nagyon fontos, hogy az oltáron mindig tarts rendet, és lehetőleg kíváncsiskodó barátok, rokonok ne nyúlkálják össze. Ha ilyen veszély fenyeget, akkor próbáld meg letakarni az oltárod, esetleg úgy megcsinálni, hogy ne adjon kíváncsiságra okot. Például ne legyen szem előtt, vagy ha ez nem megoldható, akkor egy doboz legyen az oltárod, hisz azt bármikor becsukhatod, ezzel elkerülve a veszélyt. Jó, ha az oltárhoz tartozik egy üst is, mert fontos lehet különböző varázslatoknál, mikor a tűz elemmel varázsolsz.
2. Athame és kard 
Az athame és a kard a levegő elemét képviseli, és asszociáció által az elméhez, a tudáshoz, a logikus gondolkodáshoz, irányításhoz és a hidegséghez kapcsolódik. A rituális athamét vagy a kardot bizonyos viselkedés kikényszerítéséhez vagy rakoncátlan szellemek megszelídítéséhez, szellemi képességek és készségek előhívásához alkalmazzák.
Az athame többnyire minden boszorkány kelléktárában megtalálható, hiszen többnyire azzal szokás a mágikus kört megrajzolni. Ez valójában egy kétélű tőr, mely az egészen egyszerű kivitelűtől, a mintákkal, ékkövekkel díszítettekig, mindenféle lehet, ízléstől függően. Sokan a fehér nyelűre esküsznek, mert azt társítják a jó varázslatokhoz, de valójában csak az a lényeg, hogy a használója jól érezze magát vele.
A rituális kardok rendszerint meglehetősen díszesek és stilizáltak. A pengére mágikus szimbólumok vannak vésve, és a markolat gyakran igen összetett. A kardgomb gyakran tartalmaz ékkövet, kristályt vagy valamilyen speciális gömböt. A rituális kardoknak éles a pengéjük, ennek ellenére ritkán használják őket csatában, mivel súlyozásuk kedvezőtlen, és csapásmérő képességük nehézkes. Kovenekben a főboszorkány szokott karddal “dolgozni”.
3. Pálca és bot
A pálcát némely ágazat a tűz eleméhez rendeli hozzá, mások a levegőhöz. Égtája a dél, energiája hímnemű.
A varázspálcákat régente egyéves fákról metszették le egyetlen suhintással, éspedig napkeltekor, szerdai napon. Úgy tartják, akkor esik legjobban kézre, ha hossza a könyök és az ujjvégek távolságának felel meg. A varázspálcára ugyanaz vonatkozik, mint bármely más segédeszközre: tetszés szerintit választhatsz, az ízlésednek megfelelőt, akár fémpálcát is. Ha magad vágod varázspálcádat, előbb kérd ki hozzá a fa engedélyét, és hagyj ott „fájdalomdíjul” valami csekélységet, mondjuk egy tollat vagy követ. Egyesek jobban kedvelik a lehullott gallyakat vagy az uszadékfát.
Azok a boszorkányok, akik maguk készítik a varázspálcájukat, gyakran vésnek mágikus jeleket a kérgébe, vagy kis ékköveket erősítenek hozzá. A varázspálcák hasznosítása igen változatos, többek között:
- Körök felvetése,
- Az energiák kívánatos mederbe terelése,
- Különféle létezők megidézése és kordában tartása,
- Megtestesülések létrehozása (a szellemek, képzetek és gondolatok testet öltése).
Az egyiptomi varázspálcát ur hekaunak hívták, ami annyit tesz, ’a bájolások hatalmasa’. Egy üreges fadarabból állt, ezt olyan kosfejjel ékesítették, amely egy ureuszkígyót viselt. Az ur hekaut a száj megnyitásának szertartásánál használták. Ilyenkor a szóban forgó múmiát tartalmazó sír felé suhintottak vele: e szertartás lehetővé tette az elhunyt számára, hogy megszólaljon és táplálkozzék a túlvilágon.
Áron ószövetségi varázsvesszeje mandulafából készült. A druidák kőrisfából faragták varázspálcáikat, amelyeket spirális vonallal díszítettek. A holdvarázslatokhoz néha görbe tiszafaágat alkalmaztak, amelyre csilingelő ezüstcsengettyűket kötöttek. Az ír druidák mogyoróvesszőből, berkenyéből vagy tiszafából vágtak maguknak varázspálcát, a gall druidák tölgyfából.
Aki a varázspálca hegyére fenyőtobozt erősített, megidézhette Dionüszoszt. A kínai varázslók őszibarackfából metszették pálcáikat. A Japánban élő ajnuk hosszú bambuszbotra leveleket aggattak, hegyére spirális formát faragtak, ez szolgált varázspálca gyanánt. Ha a boszorkányok érclelőhelyek után kutatnak, berkenyepálcákkal indulnak útnak.
Egyes varázslók jobban szeretik a botokat, mint a pálcákat. Bár ugyanazt a funkciót töltik be, a botok kb. fejmagasságúak, csukló vastagságúak, és nem keskenyednek. Majdnem minden esetben fából készülnek, hiszen ekkora csontok nemigen vannak, a fém túl nehéz volna, a kristály pedig túl törékeny. Ritkábban vannak díszítve, de azért tartalmazhatnak misztikus szimbólumokat vagy különböző mintákat és faragványokat. Mivel a legtöbb botot járáshoz is használják, és nem csak a varázsigékhez, általában mindkét végükön kis „fémtalpacskák” vannak. Ezek megakadályozzák, hogy a fa megrepedjen a sziklákon vagy köveken. A fémtalpak általában egyszerű vasból vannak, de készülhetnek egzotikusabb anyagokból is, és lehetnek rajtuk mágikus minták is. Bizonyos botok ékes fejdíszekkel rendelkezhetnek, különösen mikor a botot rituális célra használják. Azonban, bár különösebb ok nincs rá, a legtöbb varázsló botja meglehetősen egyszerű.
4. Kehely
5. Üst
6. Füstölő
7. Seprű
8. Korbács
Az egyedül dolgozó boszorkányoknak erre nincs szükségük. A kovenek a következõkre használják:
– fegyelmezés,
– megvilágosodás,
– asztrális kivetítés,
– belsõ látás,
– mások feletti uralom,
– beavatási szertartások.
9. Kötél
10. Csengettyű
