Bevezető (A Wicca rövid története)

Körbe írt pentagramma: egy jelkép, melyet számos wicca vallású használA Wicca korunk egyik legdinamikusabban fejlődő vallása. Az ősi angolszász népvallás élő emlékeiből építkezve modern formájában Gerald B. Gardner hozta be a köztudatba az 1950-es években. Gardner halála után Alex Sanders vette át szerepét és ő tájékoztatta az embereket erről az újjáéledő misztérium- és természetvallásról, melybe akkoriban még csak avatás útján lehetett bekerülni. A 60-as évekre vallásunk eljutott az Egyesült Államokba, ahol robbanásszerűen terjedni kezdett, s egyre sokszínűbbé, nyíltabbá vált, a misztériumvallás jelleg mellett egyre karakteresebbé vált a természetvallás aspektus.

A 70-es, 80-as évek a pogány vallások újjáéledését hozták, s ebben a Wiccának hatalmas szerepe volt. Gardner és a Wicca követői megmutatták, hogy vissza lehet térni vallási, természeti gyökereinkhez, s akik nem érezték ezen angolszász irányvonalat közel magukhoz, elkezdték saját spirituális örökségüket felfedezni. Ennek eredményeképp a Wicca különböző ágazatai is megjelentek – szász, kelta, kemetikus (azaz Egyiptom ősi vallását követő), sőt a rábaközi táltoshagyománnyal ötvözött magyar Wicca is létezik.

A valláskutatók és antropológusok nagy érdeklődéssel figyelik a Wiccát, mint jelenséget, mind külföldön, mind Magyarországon, mert ritka lehetőséget nyújt számukra: megfigyelhetik, hogyan születik, terjed, változik egy vallás. Egyházunk és vallásunk több vallástörténeti, antropológiai és néprajzi vonatkozású szakdolgozat és kutatás témája volt már. Természetesen továbbra is szeretettel várunk bárkit, aki vallásunkkal kapcsolatban szeretne kutatni.

A Wicca misztériumvallás. Sokunk a mai napig így gondol rá, s a beavatást, a misztérium megélését helyezi spiritualitása központjába.

A Wicca duális vallás. A Wicca vallásúakat összeköti, hogy Istenpárt tisztelnek. A tradícionálisabb irányvonalat követők egy meghatározott Istenpárt, a szabadabb elvűek kiválasztják a maguk számára legmegfelelőbb istenség-képeket, de a lényeg nem különbözik: úgy gondoljuk, hogy a teremtés folyamatához ketten kellenek. Vannak persze, akik jobban vonzódnak az Istenpár egyik, vagy másik tagjához, de mindannyian felismerjük az Isteni Mivolt két pólusát.

A Wicca politeista vallás. Elfogadunk minden istent istennek, de nem fogadjuk el egy kizárólagos isten létét.

A Wicca animista vallás. Úgy gondoljuk, mindennek lelke van, ezért vigyázunk környezetünkre, hisz minden él.

A Wicca természetvallás. Ezt legjobban ünnepeink tükrözik, melyek az évszakok váltakozását s a természet életét, halálát és újjászületését követik végig. A vallásunkban rejlő bölcsesség alapja a természet maga, jelképrendszerünk, tanaink ennek körforgására, törvényszerűségeire épülnek.

A Wicca boszorkányvallás. Ezt az azonosítást a középkorban bekövetkezett egységesített ellenségképnek köszönhetjük – akkoriban találták ki, hogy a magyar boszorkány, az angolszász witch / wicca, a spanyol bruja, a francia sorcière, az olasz strega, stb. ugyanaz, pedig ezek egymástól jól elkülöníthető irányzatok, tradíciók. A boszorkány nemzetközi archetípusa épp ezért azonban máig fenn maradt, s a Wicca követői közül sokan azonosulnak ezen univerzális képpel.

A Wicca nemzeti vallás. Ahogy az ősi vallások legtöbbje, a Wicca is tiszteli az őseit, s a helyet, ahol született. Sokak éreznek azonban kapcsolatot más népek kultúrájával, ősvallásával is, s inkább ezeket fedezik fel.

(Forrás: http://www.wicca.hu/)

A Wicca, mint vallás

Gerald Brousseau Gardner (1884-1964)

wicca egy újpogány vallás, mely a világ számos országában megtalálható. Elsőként a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben. A wicca nem intézményes vallás, és az egyes hívek és csoportok hite és szertartásai nagyban eltérhetnek, de legtöbbjükre jellemző a hit két istenségben, az Úrnőben és az Úrban, valamint a Wicca Intelem („Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz”) betartása és a „Háromszoros visszatérés törvényében” való hit, valamint a mágikus szertartások végrehajtása.

A szó „Wica”-ként fordul elő Gerald Gardner írásaiban (Witchcraft Today – „Boszorkányság ma” –, 1954, és The Meaning of ‘Witchcraft – „A boszorkányság jelentése” –, 1959). Ő nem magára a vallásra, hanem követői csoportjára használta; magát a vallást mindig witchcraft(boszorkányság) néven említette. A szó valószínűleg az óangol wicca szóból ered, ami boszorkánymestert vagy varázslót jelentett (ebből származik a modern angol witch, azaz boszorkány szó is). Gardner elmondása szerint először 1939-ben hallotta a szót a csoporttól, mely beavatta a vallás tanaiba. A vallásra hivatkozva a szót manapság általában nagy betűvel írjuk: “Wicca“.

A hit alapjai

Mivel a wiccának nincs egyháza vagy bármilyen központi szervezete és előírásai, az egyes hívők és csoportok hite és gyakorlata nagyban különbözhet. A kulcsfontosságú elvekben és a szertartások fontos elemeiben azonban megegyeznek. A Gardner és követői által követett irányzat szerint a wicca csak a beavatottak számára volt elérhető, az 1960-as évek óta azonban nem beavatottak is elkezdték a wicca szót használni magukra. Mára ezek az ún. eklektikus wiccák sokkal többen vannak, és a hitben és gyakorlatban is nagyobb az eltérés.

A wicca az angol witchcraft egy változata, ami vallási és mágikus fogalmakon alapul. Legtöbb angol anyanyelvű híve witchként tekint magára. A witch szót bár boszorkánynak szokták fordítani, Magyarországon a wiccák jelentős része nem ért egyet a két kifejezés összemosásával, így egyes wiccák boszorkányként tekintenek magukra, míg mások elutasítják ezt. Az eredeti irányzat beavatottjai egy istennőt és egy férfi istent imádnak, megtartják az év nyolc nagy ünnepét és az esbatokat (telihold és újhold ünnepe), saját szertartásuk és erkölcsi törvényeik vannak. Az eklektikus wicca irányzatokban a szervezeti jelleg sokkal kisebb szerepet játszik, nagyobb változatosság figyelhető meg a hitelvekben, de a szertartások és az erkölcsi törvények hasonlóak. Pár eklektikus wicca sem boszorkánynak nem tartja magát, sem varázslatokat nem végez. Számos wicca újpogánynak tartja magát.

Wicca nézetek az istenségről

Istennő és Isten szobor egy WICCA oltáron

Számos wicca egyistenhívő, egyedül az Úrnőben hisz, vagy duoteista (az Úrnőt és az Urat imádja). Ezeknek egy gyakori kiterjesztése az a hit, mely elismeri minden kultúra összes istenségének létezését, de az Úrnő és az Úr (vagy egyedül az Úrnő) egy-egy aspektusának tekinti mindet. Vannak többistenhívő wiccák is, és olyanok is, akik az egyes isteneket nem valódi személyiségeknek, hanem archetípusoknak tekintik.

A Hármas Istennő jelképe, mely feltehetőleg ógörög holdszimbólumból ered. A Hold három fázisát mutatja: növekvő, telihold és fogyó hold.

Az Istennőnek gyakran három aspektusa van – a fiatal lány, az anya és a bölcs idős asszony, őket a növekvő hold, a telihold és a fogyó hold jelképezi. Az Úrnő mindenhol jelen van és mindent áthat, az Úr pedig az élet szikrája őbenne, egyszerre szeretője és gyermeke. A wiccának néhány irányzata, főként a feminista dianikus wicca szerint az Úrnő egymagában teljes, és ennek az irányzatnak a követői az Úrnak csak másodlagos szerepet tulajdonítanak.

A duoteisták számára két istenség létezik, egy női és egy férfi isten. Ők egymást kiegészítő ellentétek. Az eklektikus wiccában gyakran jelképezi őket a Hold és a Nap, a hagyományos wiccák a Holdistennő mellett a Természet Istenét tisztelik. Sok wicca hite szerint az istenek képesek megjelenni emberi formában. Meg tudnak nyilvánulni a főpapnőn és a főpapon keresztül a szertartások alatt; az ehhez használt szertartás a Hold lehívása (vagy az Isten megidézése).

Az Úrnő férfi párját gyakran szarvakkal ábrázolnak (innen a neve: the Horned God, magyarul gyakran:Agancsos Isten, Szarvas Isten, Agancsos Úr) a természetet jelképezi, az életet és halált, a termékenységet. Gardner tanításai szerint ők a Brit-szigetek ősi istenei, egy agancsos isten és egy anyaistennő.

Egyesek elismernek egy egységes, legfelsőbb istenséget. Gardner kijelenti, hogy létezik egy náluk magasabb rendű, megismerhetetlen lény, az Elsődleges Mozgató, akivel azonban a wiccák nem foglalkoznak, elérhetetlen, megérthetetlen mivolta miatt.

Az elemek

A wicca világnézetben fontos szerepet játszik az öt elemföldvíztűzlevegő és az ötödik elem, mely a lélek vagy akasha. A wicca jelképeként gyakran előforduló pentagramma többek közt az öt elemet jelképezi. A szertartások előtti bűvös kör felrajzolásánál az első négy elemet hívják segítségül a nekik megfelelő négy égtáj felől.

Az öt elem ábrázolása a pentagrammban

Erkölcs

Sokak szerint a wicca erkölcs alapszabálya az ú.n. Intelem: Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz., de valójában a wicca erkölcs, ahogy szinte minden pogány hit, a becsület gondolatát tekinti alapvetőnek. Az Intelem a nyolcvanas évek elején kezdett nagyobb ismertségre szert tenni, akkor még kizárólag a mágikus munkára vonatkozó szabályként használták. Az eklektikus wicca terjedésével egyre többen érezték szükségét valamiféle erkölcsi törvénynek, s az Intelemben vélték ezt megtalálni. Eredetileg a wicca egyik alapgondolata volt a döntések erkölcsi oldalának felvállalása is, azaz annak eldöntése, hogy mi helyes, mi helytelen. Az intelem törvényként való értelmezése tehát a hagyományos wicca alapelvei ellen való. Szintén fontos a hármas törvény, mely szerint bármit tesz valaki (akár jót, akár rosszat), az háromszorosan száll vissza rá. Ezt a törvényt a legendák szerint Doreen Valiente találta ki, mivel két tanítványa rendszeresen etikátlanul végezte dolgait.

Sok wicca követi a nyolc erény előírását is, amelyet Doreen Valiente Charge of the Goddess című versében említenek: szépség és erő, hatalom és együttérzés, büszkeség és alázat, öröm és tisztelet. Valiente versében ezek egymást kiegészítő párokba vannak rendezve, mely újabb példája a wicca gondolkodásmódra gyakran jellemző dualizmusnak. A beavatott wiccák közül vannak, akik egy 161 pontból álló törvényt is követnek, ezek azonban valószínűleg nem ősi eredetűek, hanem Gardner találhatta ki őket, reagálva a covenjén belüli belső konfliktusra.

Wicca szervezetek

A beavatottak hagyományos szervezetei a covenek, olyan, kizárólag avatottakból álló csoportok, melyeket Főpapnő és Főpap vezet (ők általában házaspár, és már túlvannak a beavatás legalább két fokozatán, bár ez irányzatonként változik).

Szertartások

A szertartások során általában a coven tagjai összegyűlnek egy felrajzolt és megtisztított varázskörön belülre, meghívják az égtájak szellemeit és az Istenpárt, étel- és italáldozatot mutatnak be nekik és időnként varázslatokat is végrehajtanak. A varázskörön belül rendszerint oltár áll, melyre a szertartás kellékeit helyezik. Mielőtt a körbe lépnének, vannak, akik böjtölnek és/vagy rituálisan megtisztálkodnak. A szertartás után a hívek köszönetet mondanak az Úrnőnek és az Úrnak, valamint a négy égtáj őreinek, és felszámolják a bűvös kört.

Főként a gardneriánus és alexandriánus wiccán belül szinte mindig meztelenül („égbe öltözötten”) hajtják végre a szertartásokat, feltehetően Aradia könyvének egy sora alapján. A legtöbb eklektikus wiccára ez nem jellemző.

Wicca hagyományok

Az eklektikus wicca sokak számára egyszemélyes vallás,amelyet könyvekből, előadásokból vagy az internetről tanultak meg, majd személyes tapasztalatokkal és magányos gyakorlással mélyítenek el. Akadnak olyanok is , akik ligetekben, csoportosan vagy tanulókörökben tanulmányozzák a vallást. Mások wicca családban nőttek fel, majd maguk is erre az útra léptek. Sokan annak a rendje és módja szerint, előírt beavatással kerültek egy meghatározott ágazatot képviselő covenbe, a hagyományos wicca ezt az egy utat fogadja csak el. A wicca ágazatai a következők:

Gardneriánus wicca: Gerald Gardner hagyományos irányzata, amely a Holdistennőt és a Természet Urát tiszteli. A covenek három beavatási fokozatot ismernek el, szertartásaikat előírások szerint végzik, égruhában, azaz mezítelenül. Az irányzat alapját a rítusok és a két nem harmóniája képezik. A covent egy főpapnő és egy főpap vezeti. A Gardneriánusok szerint a boszorkánymesterséget kemény munkával kell elsajátítani és rossz szemmel nézik az új idők önjelölt boszorkányait.

Alexandriánus wicca: Alex és Maxine Sanders által alapított, a 60-as években indult irányzat. Az Alexandriánusokat és Gardneriánusokat gyakran hívják közös szóval tradicionális wiccának.

Angol Hagyományos Wicca (British Traditional Wicca, azaz BTW): Amerikai kifejezés a gardneri alapelveken nyugvó irányzatokra (legfőképp a Gardnerianizmusra és Alexandrianizmusra). A BTW koncepcióját használók nem fogadnak el más irányzatot wiccának.

Kelta wicca: Ez az ágazat a kelta pantheon és hitvilág (tündérek, stb.) tiszteletét ötvözi a wicca vallással, legismertebb képviselője Jessica Bell, azaz Lady Sheba.

Dianikus wicca: Nevét Diana istennőről kapta ez az Istennő-központú ágazat, amelynek több csoportja kizárja a férfi istenségeket és nem tart igényt beavatásokra. Bár a dianikus wiccát néha feminista, leszbikus mozgalomnak mondják, férfiak is csatlakozhatnak dianikus covenekhez.

Tündér-wicca: Ez az amerikai ágazat Victor Anderson költő irányzata, tündérmágiát használnak és a Csillagistennőt tisztelik.

Seax-wicca: Nordikus hagyományt követő irányzat, amely az északi és germán népek isteneit és jelképeit olvasztja magába. Raymond Buckland, az első amerikai Gardneriánus alapította, miután feleségétől elvált, így a saját maguk által kitalált megszorítások miatt nem avathatott egyedül.

Családi hagyomány: Bizonyos családok nemzedékről nemzedékre adják tovább a titkokat. Egyesek úgy tartják, a mesterség fortélyait egy élő rokonnak kell átadnia, csak ekkor állíthatja valaki, hogy „örökbe kapta” e hitvilágot és képességeket, függetlenül attól, hogy hány boszorkányt tud felmutatni ősei között. Szerintük ezen képességek ugyanúgy öröklődnek, mint mondjuk a kék szem vagy a cukorbaj. A boszorkányság adománya egyesek szerint néha átugrik egy nemzedéket, s a nagyszülőkről az unokára öröklődik. Sokakat a nagymamájuk tanított meg a mesterség fortélyaira,akkor is, ha közben egyetlen szó sem esett boszorkányságról. Az ember aztán olyan társulásokkal is találkozhat, amelyek léte ellentmondásos is lehet, ilyenek az úgynevezett sátánista vagy keresztény covenek.

Beavatás

A hagyományos wicca vallásban a jelölteket a főpap vagy főpapnő avatja be. A covenek hagyományosan komoly tudást kizárólag avatás után tanítanak, azonban gyakorta előzi meg a beavatási rítust valamiféle felkészítési időszak. A tanulóidő gyakran egy év és egy nap, amelynek végén a jelölt vizsgát tesz az elsajátított ismeretekből, és bizonyságát adja mesterségbeli tudásának.

A wicca olyan országokban, kultúrákban és vidékeken is megjelent, ahol nincsenek tapasztalt avatottak, akik társaik élére állhatnának, ilyenkor nincs főpap és főpapnő az újonnan jöttek oktatásához és beavatásához.

Vannak, akik úgy vélik, elegendő kijelenteniük magukról, hogy wiccák, esetleg nem kívánnak hosszas tanulási folyamaton, beavatásokon és nehézségeken átmenni. Akik a maguk útját járják, vagy nem találnak covent, avatás helyett egy önfelajánló rítust végeznek, amellyel elkötelezik magukat az Istenek felé. Ha úgy érzik, nem tudják egyértelműen meghatározni, mi teszi pontosan a wiccát, önmaguk határoznak meg maguknak egy célt adott határidővel: például tíz, wiccáról szóló könyv elolvasását, füstölők, gyertyák, és varázspálcák készítését, vagy a gyógynövények és mágikus rendszerek tanulmányozását. Tanulmányaik feljegyzése a kiindulópontja egy személyes mágikus naplónak. Amennyiben elégedettek teljesítményükkel, wiccának tekintik magukat.

Forrás:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Wicca

Written on december 2nd, 2011 , A vallás

Mágia és boszorkányság is proudly powered by WordPress and the Theme Adventure by Eric Schwarz
Entries (RSS) and Comments (RSS).

Mágia és boszorkányság

WICCA Hitvilág