A Wicca Ünnepek és Istenségek Komplex Értelmezése
A wicca vallási gyakorlatának legfontosabb eleme a nyolc fő boszorkány ünnep megtartása. A nyolc wicca ünnep az év során nagyjából egyenletesen oszlik el, és megtartásuk a wiccákat összehangolja az év kerekének forgásával, az évszakok változásával, a természet ciklusaival.
Ez a nyolc boszorkány ünnep összekapcsolható a wicca istenségeinek, az Istennőnek és az Istennek különböző aspektusaival és állapotaival. Az ünnepek körforgása az ő örökké ismétlődő, szakrális történetüket meséli el.
A wicca követői, mint minden mást, az ünnepeket és az év egyes időszakait is többféleképpen értelmezik, és hozzák kapcsolatba az istenségekkel. Ezek az eltérő értelmezések gyakran nem igazán egyeztethetők össze egymással, sőt, még önmagukban is hordozhatnak bizonyos ellentmondásokat.
1. Az Istenségek Éves Ciklusának Ismert Modelljei
Az ünnepek értelmezése előtt érdemes áttekinteni az istenségek és a szakrális év egymáshoz rendelésének két legismertebb modelljét.
🌞 A Napisten életútja (Legelterjedtebb felfogás)
Ez a modell az évet a Napisten életútjaként mutatja be, és ez a legelterjedtebb felfogás a legtöbb wicca körében. E szerint az elképzelés szerint az Istennő életet ad a Napistennek Yulekor, majd az Isten felnő, megtermékenyíti az Istennőt. Ezután megöregszik, meghal Samhainkor, hogy aztán Yulekor ismét megszülessen. Ebben a modellben az Isten a Nap életadó erejét jelképezi, az Istennő pedig a természetet, melyet a Nap melege termékennyé tesz.
🌑 Az év két fele (Alternatív koncepció)
Egy másik koncepció szerint az év két részre oszlik, melyek közül a nyári félévet az Istennő, a téli félévet az Isten uralja. Ebben a rendszerben az Istennő a természet termékenységét jelképezi, az Isten pedig a halál uraként jelenik meg.
💡 A modellek leszűkítő problémái
A két elképzelés közül az első sokkal árnyaltabb képet ad az éves ciklusról, bár a szerző számára ésszerűtlennek tűnik a Napisten halálának Samhainre tétele (ennek logikusabb időpontja Yule lenne, mikor leggyengébb a Nap ereje).
Mindkét rendszer fő problémáját azonban abban látni, hogy túlságosan leszűkítik az Isten és az Istennő alakját. Az első modell az Istennek csupán a szoláris aspektusát veszi figyelembe, az Istennőt pedig Földanyaként ábrázolja. A második modell még tovább szűkíti az Istennő alakját, és csak a Földanya termékeny oldalát jeleníti meg, az Istent pedig a terméketlenséggel és a halállal azonosítja.
2. A Wicca Istenségek Lényegesen Árnyaltabb Fogalma
A wicca istenfogalma azonban ennél lényegesen árnyaltabb és összetettebb. Mind az Istennő, mind pedig az Isten többféle aspektusban jelenik meg.
Rendszerezve őket, azt mondhatjuk, hogy mindkettőnek létezik égi, földi és alvilági aspektusa:
- Az Istennő: Az égben az Ég Királynőjeként jelenik meg, melyet a Hold jelképez (és a holdistennő hármassága). A földön az Istennő Földanyaként, az alvilágban pedig a Holtak Úrnőjeként jelenik meg.
- Az Isten: Az égben Napistenként, a földön a növényzetet megszemélyesítő vegetációs istenként illetve a Vadak Uraként jelenik meg. Az alvilágban pedig ő a Holtak Ura.
Mindemellett az istenségek két különböző öröklét koncepciót mutatnak be:
- Az Istennő léte állandó, nem ismer halált, változásaiban csak más-más arcát mutatja felénk.
- Ezzel szemben az Isten léte ciklikus, halálon és újjászületésen keresztül ismétli önmagát.
A wicca szakrális ünnepeinek ezt az összetett, sokrétű képet kellene minél jobban visszaadnia.
3. A Szakrális Év Két Alapvető Mítosza
Ha megvizsgáljuk az egyes wicca ünnepek alapvető jelentéstartalmát, két jól elkülöníthető motívumot vehetünk észre: egy szoláris mítoszt és egy vegetációs mítoszt. Ennek az az oka, hogy a wicca ünnepkör eredetileg két különálló ünnepkört egyesít magában: egy szoláris ünnepkört, és az ősi kelta ünnepeket.
🌞 A Szoláris Ünnepkör
A szoláris ünnepek (l.: 1. ábra) Európában a kelták előtti megalitikus kultúrákban és a mediterrán kultúrákban játszottak fontos szerepet. A szoláris ünnepkör története a fény éves változásáról szól.
- A Napisten megszületik a téli napforduló idején (kb. december 21.).
- A tavaszi napéjegyenlőség idejére (kb. március 21.) fiatal férfivá érik, és megtermékenyíti Földanyát.
- A nyári napforduló napján (kb. június 21.) dicsősége teljében ragyog.
- Ezután ereje és a földre gyakorolt hatása jelentősen csökken az őszi napéjegyenlőség idejére (kb. szeptember 21.), hogy aztán a téli napfordulóhoz érve meghaljon, és újjászülessen.
- A közhiedelemmel ellentétben a szoláris ünnepeket a kelták nem tartották meg.
🌾 A Kelta Ünnepkör (Vegetáció és Állattenyésztés)
A kelta ünnepkör a négy nagy kelta ünnepből áll: Imbolc (február 1.), Beltane (május 1.), Lughnasadh (augusztus 1.) és Samhain (november 1.). Ezek a növényzet és az állatok termékenységével állnak kapcsolatban.
- A két legősibb kelta ünnep valószínűleg Beltane és Samhain (l.: 2. ábra). Mivel a kelták sokáig főleg állattenyésztésből éltek, két részre osztották az évet:
- Beltanetől Samhainig (nyári legelőkön): a bőség, és az élet időszaka.
- Samhaintől Beltaneig (visszatérés a téli szállásra): a halál ideje (az állatok nagy részét levágták).
- A másik két ünnep, Imbolc és Lughnasadh, egyértelműen a földműveléshez kapcsolódik, és valószínűleg későbbi eredetű.
- Imbolc (február 1.): a zöld hajtások és virágok megjelenése, a termékenység óhajtása.
- Lughnasadh (augusztus 1.): az aratás, a termények betakarításának ünnepe.
⚔️ A Növekvő és Hanyatló Félév Királyai
Ezzel a négy ünneppel kiegészített szakrális évet (l.: 3. ábra) egy növekvő és egy hanyatló félévre oszthatjuk. A növekvő félév fő mozzanata a kiáradás, a hanyatló félévé pedig a visszahúzódás.
- Növekvő félév: Imbolc (termékeny erők kiáradása), Beltane (bőség).
- Hanyatló félév: Lughnasadh (begyűjtés), Samhain (gyökerekhez való visszatérés, halál, ősök tisztelete).
Ezeket a féléveket a mitológiában a rivális Tölgykirály (növekvő év) és Magyalkirály (hanyatló év) jelképezik, akik félévente megküzdenek egymással. Mindkét alak az Isten vegetációs aspektusának két, egymást kiegészítő arcát mutatja.
4. Az Egységes Wicca Ünnepkör Létrehozása
A szoláris, és a kelta-vegetációs ünnepkört össze lehet illeszteni, mivel a kelta év növekvő és csökkenő féléve közötti fordulópontok természetes módon a téli és a nyári napforduló idejére esnek.
Az így egyesített wicca ünnepkör (l.: 4. ábra) egy teljes éves ciklusa alatt a wicca istenségeinek egy sokkal összetettebb történetét ismerjük meg.
👑 Az Isten Három Alakban
Az Isten három különböző alakban jelenik meg, mint Napisten, Tölgykirály és Magyalkirály, melyben megjelenik az Istenség égi, földi és alvilági aspektusa is.
- A Napisten Yulekor születik, és bejárja a teljes szoláris mítosz egyes állomásait, hogy aztán Yulekor meghaljon és ismét feltámadjon.
- Eközben a Tölgykirály Yulekor legyőzi a Magyalkirályt, aki a holtak birodalmába vonul vissza erőt gyűjteni.
- A Tölgykirály megerősödik, Beltanekor nászt ül az Istennővel, mely során meghal és újjászületik, hogy befejezhesse feladatát.
- Lithakor pedig az ismét megjelenő Magyalkirály végez vele, és egy fél évre átveszi az uralmat a Földön.
- Samhainkor ő is nászt ül az Istennővel, hogy meghaljon, megerősödve feltámadjon, és bevégezze uralkodását, mely Yulekor jár le, amikor ismét eljön a Tölgykirály, hogy legyőzze, és elfoglalja a helyét.
♀️ Az Istennő Szerepe
Az Istennő állandó szemlélőként vesz részt az eseményekben, és közben mindhárom mitikus férfialak társa és a Napisten anyja is egyben. Az év során pedig megismerhetjük különböző arcait, mint a születés úrnője, a szerelem és beteljesülés úrnője, vagy a halál úrnője.
5. A Wicca Rendszer Szubjektív Érvényessége
A wicca rendszere tehát igen ősi, és homogénnek egyáltalán nem mondható gyökerekre nyúlik vissza. A világ, melyet szimbólumaiban megpróbál megragadni és ábrázolni, sokkal összetettebb, semmint hogy bele lehessen passzírozni nyolc boszorkány ünnepbe és két istenalakba.
Azonban egy vallás szakrális gyakorlatának érvényességét egyedül az kell hogy meghatározza, hogy az adott csoport számára az általuk használt szimbólumok hordoznak-e kielégítő jelentéstartalmat, és használatuk hozzájárul-e ahhoz, hogy általuk a világot teljesebb formában fogják fel és éljék meg.
Ez alapján azt kell mondani, hogy minden wicca és minden coven szuverén joga, hogy úgy értelmezze a wicca ünnepeket, ahogy számára a legmegfelelőbb, és ennek megfelelően tartsa meg ünnepeit. És ez nagyon jól van így.