Hákon a jó történetében, a norvég I. Hákon király elrejtette keresztény mivoltát, hogy a törzsfők segítségét megkapja. Törvényt hozott létre velük, hogy a Yule átkerüljön – rejtetten – arra a napra, mikor a keresztények is ünneplik. Ezen az ünnepen mindenki kapott gabonát, vagy pénzt, s addig tartották, míg a sör tartott.

Yulet a történet szerint a télközép éjszakájától számolva három napon át ünnepelték. Hákon megpróbálta megerősíteni pozícióját az országban, s kiterjesztette a kereszténységet az országra, amely azt eredményezte, hogy az emberek nem áldoztak többet.

Yule ünnepéről számos leírás is akad. Egyikben, Hollander leírásában megtalálhatjuk, hogy ősi ünnep, mikor áldozatokat ajánlottak fel, a földművesek a pogány templomokba mentek (a pogányoknál – főként a germán pogányságban – is léteztek vallási épületek), ahol addig ünnepeltek, míg a lakoma tartott. Sör volt a fő ital ezen az ünnepen. Mindenféle jószágot megöltek ezen az ünnepen, még lovakat is, s vérüket hlaut (áldozati vér) és hlautbolli néven nevezték, az edény, amely a vért tartotta, hlautteinar. Áldozati „ágakat”, vagy más néven aszpergillumot is használtak, mellyel a vért a szobrokra, a templom falára (kint és bent), s az emberekre hintették. Az áldozati állatok húsát pedig megfőzték és a lakomán felszolgálták. Tüzeket gyújtottak a templomi épület közepén, s üstöket lógattak fölé. Az áldozati serleget a tűzkörül tartották, s az aki az ételt készítette, s törzsfő volt, megáldotta a serleget is, ahogy a húst. Az első tósztot Ódin tiszteletére (a győzelemért és a királyért) itták, a másodikat Njördr és Freyr tiszteletére (a jó termésért és békéért), a harmadikat pedig a király tiszteletére. A tósztok megemlékeztek az elhunytakról is, melyeket minni néven neveztek.

Yule idején béke honolt, s letették a fegyvereket.

A vadászok lehetnek holtak vagy tündérek (őket általában amúgy is összekötik a holtakkal). Néha ismeretlen lelkek, vagy istenségek, szellemek mindkét nemből, történelmi vagy legendás figurák jelennek meg, mint például Gwyn ap Nudd, Woden/Ódin, vagy éppen a dán király Valdemar Atterdag.

Azt beszélik, a Vad Falkát látni katasztrófát, háborút vagy járványt jelent, de legalábbis a szemtanú halálát. A halandókat, akik a Vad Falka útjába kerülnek, elragadják, s a holtak vagy a tündérek országába viszik. Egyes esetekben akár az alvókat is elvihetik.

Germán területeken még akár Holle/Holda (anyó – noha inkább fiatalasszony) is vezetheti a falkát.

A gall és germán emberektől ered igazán a falka története. Hozzájuk kapcsolódva például a harii (germán emberek) feketére festve támadták meg ellenségeiket. A Heruli (észak-germán törzs), akik nomád, farkas-harcosok voltak, magukat Wodan számára ajánlották.

Ódin számos esetben összekapcsolódik a falkával. Mellette Frigg kap helyet, s akik látják őket, vagy megzavarják, meg lesznek átkozva, vagy eltűnnek velük. Akik őszinteséggel csatlakoznak, arannyal lesznek megjutalmazva.

Még Shiva, a hindu istenség is megjelenik egy történetben, ahol bikán ülve, kísértetek követik.

A falka kutyákkal vadászik, noha Ódin hatalmas madarakat küld ki, ha a kutyák elfáradnak. Útjaikon épült házak leéghetnek, még ha azok a legkisebbek is.

A falkát kelta hagyományokban Gwyn ap Nudd/Arawn vezeti a falkát (bár előfordul, hogy Gwydion, Artúr király, Nuada vagy éppen Herne jelenik meg). Fekete kutyák, holtak és tündérek kísérik, az űzött vad általában egy vaddisznó, szarvas vagy vadló. Vagy akár nimfák is, moha hajadonok, akik az őszt jelképezik, s ezzel a tél elűzi őket.

Mōdraniht Az anyák éjszakája is kapcsolatban áll Yule ünnepével. Szenteste napján tartották, s áldozatokat ajánlottak fel. Angolszász illetve germán hagyományokból ered, utóbbiaknál főleg azon a területeken, ahol a dísir nagy szerepet kapott. Dís hölgyet, asszonyt jelent, a dísir a többesszám. Kísértetek, szellemek vagy istenségek, akiket összekapcsolnak a sorssal. Lehetnek védelmezőek, de támadóak is.

Valószínűleg termékenységi istennők voltak, akiket Dísablót ünnepén követtek. Csoportosan beszélnek róluk általában. A Dísablóton, melyet a téli éjszakán ünnepeltek, vér áldozatokat adtak, s a rítusokat nők végezték.

A szentélyt dísarsalr-nak hívták, ahogy azt az Ynglinga sagában is megemlítik.

Ezen ünnep valószínűleg az anyák éjszakájává vált.

A mai viszonylatban a druidák megemlékezést tartanak, hisz nem tartozik a négy nagy ünnep közé, de a túlvilág istenéről, Arawn, vagy más néven Gwyn ap Nuddról emlékeznek meg, tisztelegnek előtte. Az északi hagyományok tisztelői nagyobb lakomát rendeznek, ahol az istenek előtt tisztelegnek, s megemlékeznek a holtakról. Ezen ünnep általánosságban 12 napig tart náluk, s a téli napfordulótól kezdődik.

A karácsonyfa állítása pedig inkább a reneszánszból ered, noha a fa helyet kapott a kicsit korábbi rítusokban is.

Az ajándékozás már a római Saturnalia ünnepén is megvolt, amelyet a keresztények is átvettek.

Általános hit a pogányok között, hogy ilyenkor küzd meg a Magyal király (tél) és a Tölgy király (nyár), s hal meg a Magyal.

Ez a legrövidebb nap az évben.

Mágikus megfelelések

Szokások és rítusok: Áldozatok az isteneknek; jóslás; lakoma; megemlékezés a holtakról és tündérekről; ajándékozás; fények kihelyezése; fenyőfa dekorálás; csók a fagyöngy alatt; megemlékezés a Tél apóról (a Tél uráról, s nem a Mikulásról).

Varázslatok: Jóslás; gyertyamágia; védelmi mágia; kívánság varázslatok; áldozati mágia; tündérmágia; varázslat az új kezdetekre, s a megújuló reményért; családi varázslatok; út a sötétségből; új élet; befelé fordulás.

Füstölő és olajok: Viaszbokor, cédrus, fahéj, alma, fenyő, tömjén, mirha, szerecsendió, örökzöldek, sáfrány, boróka, narancs, zsálya, szantálfa, rozmaring, rózsa, lucfenyő, szegfű.

Eszközök: Gyertya; pálca; jóseszközök; füstölő; üst; áldozati tőr (mindenki másképpen szereti nevezni).

Ásványok: Macskaszem, vérkő, rubint, gyémánt, alexandrit, topáz, hegyi kristály, smaragd, zöld turmalin, gyöngyök.

Szín: Zöld, piros, arany, lila, fehér, ezüst, kék.

Szimbólum: Magyal, alma, hópehely, örökzöldek, gyertya, orsó, koszorú, harang, kupa, ivókürt, áldozati tőr.

Étel-ital: Forralt bor, mogyoró, diófélék, körte, alma, kerek sütemények, narancs, pulyka, gyümölcskenyér, aszalt gyümölcsök, tojáslikőr, mézeskalács, vadhúsok, bogyós gyümölcsök, hibiszkusz tea, almabor, sör, sertés húsok, bejgli, kenyér.

Istenek: Szaturnusz (vagy Saturn), Kronosz, Hórusz, Rá, Mithrász, Baldr, Ódin, Magyal király, Janus, Marduk, Arawn/Gwyn ap Nudd, Frigg, Njördr, Freyr, Holda/Holle, Ízisz, Tonazin, Lucina, Ops, Hertha, Freya, Þrymr (Thrymr/Thrym – jötnar király), Cailleach, Brighid, Pók asszony (indián), Perszephoné, Démétér, Gaia, Amaterasu, Lugh, Apolló, Ullr, Athéné, Fortuna, Rhiannon.

Növények: Fenyő, örökzöldek, moha, fahéj, bogáncs, borostyán, boróka, magyal, mirha, fenyőtoboz, rozmaring, kamilla, lóhere, cédrus, babér, viaszbokor, tölgy, zsálya, macskagyökér, mikulásvirág, cickafark, sáfrány, alma, lóhere, bodzafa, fekete nadálytő, napraforgó, szerecsendió, nyírfa, mogyoró, levendula.

Állatok: Szarvasfélék, macska, bika, bölény, főnix, egér, mókus, kecske, cinege, varjú, vörösbegy, medve, borz.

Fogalmak: Tisztelet, újjászületés, átalakulás, misztériumok, új élet, megújulás, belső vizsgálat, szeretet, áldozat, remény, béke, emlékezés.

Elem: Föld.Tegyél ki a tündéreknek mézet, vajat és tejet. Emlékezz meg az elmúlt évről, ajándékozd meg szeretteid személyes ajándékkal (a praktikus maradjon az év többi részére). Díszítsd oltáradat fenyővel, tobozokkal, dióval, mogyorófélékkel, aszalt gyümölcsökkel, vagy akár szaloncukorral. Ünnepeld a családot, az isteneket, s hogy a fény mindig visszatalál a sötétségből, ám a sötétség sem rossz, hisz betakar, s segít magunkba fordulnunk a télben, hogy megismerjünk önmagunkat.

FORRÁS: http://www.annwn.hu/tuz-korul/festivals/yule